Orvosi műhiba okozta Napóleon halálát ?

Napóleon Bonapertét nem meggyilkolták, hanem orvosai túlbuzgóságának esett áldozatul – állítják a császár utolsó heteit vizsgáló amerikai törvényszéki orvosok. A császár ugyanis rendszeresen kapott hánytatószereket és beöntéseket. Az amerikai kutatók szerint ennek hatására súlyos kálium hiány lépett fel a császár szervezetében, amely a végzetes ún. Torsades de Pointes szívritmuszavarhoz vezethet.

A tudomany.ma.hu írta:

„Orvosi műhiba okozta Napóleon halálát?

Napóleon Bonapertét nem meggyilkolták, hanem orvosai túlbuzgóságának esett áldozatul – állítják a császár utolsó heteit vizsgáló amerikai törvényszéki orvosok.
2004.07.22 12:25, Forrás: National Geographic

Régóta megosztja a történészeket Napóleon száműzetésben, Szent Helena szigetén 1821-ben, 52 éves korában bekövetkezett halála.

Gyomorrák versus gyilkosság

A legtöbb történész hajlik a hivatalos verzió elfogadására, azaz a császár gyomorrákban halt meg. Ezt állapította meg ugyanis a halál okaként Francesco Antommarchi, a császár személyes orvosa, valamint öt másik brit orvos is. Ráadásul Napóleon apja szintén gyomorrákban halt meg.

Mások azonban úgy vélik, hogy a császárt bizalmasa, Charles de Montholon gróf ölte meg. E változat szerint a katonatisztet a francia royalisták fizethették a császár megöléséért, megakadályozva ezzel Franciaországba való visszatérését. A feltételezések szerint Montholon arzén tett Napóleon borába. Ez a verzió különösen akkor vált népszerűvé, amikor 2001-ben francia törvényszéki orvosok a császár halálakor levágott hajtincsében nagy mennyiségű arzént találtak.

Orvosi műhiba 

Most egy törvényszéki patológus, a San Franciscoi Steven Karch és kutatócsoportja új teóriával állt elő: a császár halálát orvosai túlbuzgósága okozta.

Úgy vélik nincs szó mérgezésről, bár közrejátszhatott Napóleon halálában a széntüzelés során keletkező mérgező füst és egyéb környezeti ártalmak (szerintük ezek a hajban talált arzént is megmagyarázzák), és valóban küzdött daganatokkal is, ám a halál pontos oka orvosai elhibázott gyógykezelése volt.

A császár ugyanis rendszeresen kapott hánytatószereket és beöntéseket. Az amerikai kutatók szerint ennek hatására súlyos kálium hiány lépett fel a császár szervezetében, amely a végzetes ún. Torsades de Pointes szívritmuszavarhoz vezethet.

Az utolsó lökést egy 600 milligrammos higanyklorid dózis okozhatta halála előtt két nappal, amelynek feladata a belek kitisztítása lett volna. Ez a normál dózis ötszöröse, és a kálium szintet tovább csökkentette.”

 

Dr. Petrássy Miklós ügyvéd, szakorvos kommentárja:

Az ismétlődő, erőltetett hányás valóban vezethet a káliumhiányhoz. Az enyhe fokú hypokalaemia (vér kálium szintjének kóros mértékű csökkenése) ritkán okoz panaszokat. Súlyosabb esetben izomgyengeség, bénulásos tünetek, görcs, izomrángás, vérnyomásesés, légzési elégtelenség stb. jelentkezhet.  A kálium szintjének jelentősebb csökkenésének szívhatásaként ritmuszavarok, ingerületvezetési zavarok jelentkezhetnek, legvégső esetben kamrafibrilláció lép fel . (A kamrafibrilláció a szív „remegését” jelenti, azaz amikor a szív kamrái rendkívül gyorsan vernek /„remegnek”/,  mely állapot lehetetlenné teszi a szív pumpaműködését, így a keringés leáll, „hirtelen halál” következik be.)

A cikk szerinti törvényszéki patológus teóriája (orvosi műhiba) tehát egy lehetséges halálokként elfogadhatónak látszik, de ezen teória bizonyítékát a cikk nem említ.