ORVOSI MŰHIBA – BÜNTETŐJOG

Az „orvosi műhiba” büntetőjogi jogkövetkezménye az esetek túlnyomó többségében a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége lehet. A büntetőeljárás konkrét személy (orvos, más egészségügyi dolgozó) felelősségét állapíthatja meg, szemben a kártérítési (polgári) perekkel, melyeket az egészségügyi szolgáltató (pl. kórház) ellen kell megindítani.

A Btk. 171. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségét az követi el, aki a foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. Súlyosabban minősül, ha a bűncselekmény következménye maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás ill. halál.

Az elkövető az lehet, aki szabályokhoz kötött foglalkozást gyakorol, ill. foglalkozási szabály hatálya alatt áll, de nem szükséges, hogy jogosult is legyen a foglalkozás űzésére. (Jogosultság hiányában a kuruzslás bűncselekménye halmazatban állapítható meg.)

Elkövetési magatartás:foglalkozási szabály megszegése. Az orvosi szabályokat (pl. ellátási kötelezettség) az Eütv. határozza meg. További szabályokat tartalmaznak az Eütv. felhatalmazása alapján kiadott alacsonyabb szintű jogszabályok, ide tartoznak a szakmai protokollok, irányelvek, orvosi egyetemi tankönyvek, elfogadott szakmai publikációk, de a szakma íratlan szabályai is. Fenti bűncselekmény vonatkozásában azonban kizárólag az élet, a testi épség és az egészség védelmére irányuló foglalkozási szabályoknak van büntetőjogi jelentőségük, az orvosi tevékenységgel kapcsolatos egyéb foglalkozási szabályok megszegése más jogágak szabályaiba ütközhet, és az orvos nem büntetőjogi, hanem egyéb (polgári jogi, fegyelmi) felelősségét alapozhatja meg.

A bűncselekmény megállapíthatóságához az is szükséges, hogy az elkövető szabályszegő tevékenységével okozati összefüggésben következzen be az eredmény (alapesetben más vagy mások életének stb. közvetlen veszélyeztetése vagy a testi sértés), illetve az elkövető mulasztása folytán nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, bár erre lehetősége volt.

E törvényhely már a sérelem bekövetkezésének közvetlen veszélyét előidéző magatartásokat is bünteti (alapeset), tekintettel arra, hogy a veszélyhelyzetből nagy gyakorisággal tipikusan következik be a tényleges sérelem. A veszély a sérelem bekövetkeztének objektív lehetősége, mely lehet absztrakt és közvetlen veszély. Míg az absztrakt veszély esetén a sérelem bekövetkeztének csak a távoli lehetőség merül fel, addig a közvetlen veszély már helyzetre és személyre konkretizált, a sérelem bekövetkeztének közeli, ill. az azonnali lehetőségét jelenti.