(A régi Ptk. hatálya alatti ügyek esetén)
A kártérítési kötelem alapvető feltétele a kár bekövetkezte is. Az egészségügyi kártérítési eljárásokban a vagyoni kárnál nagyobb a jelentősége és de nehezebben kézzel fogható a nem vagyoni kár, így elsősorban ezen utóbbi kerül részletesebb említésre.
A nem vagyoni kár az a hátrány, amely a károsult a személyhez fűződő jogai sérelme miatt érte, ennek pénzbeli ellensúlyozása, kompenzációja a nem vagyoni kártérítés. A nem vagyoni kár fogalma jogdogmatikailag nehezen kezelhető, hiszen a „klasszikus” értelemben vett kár kifejezetten vagyoni jellegű (magánjogilag a kár pénzben kifejezhető vagyoni hátrányt jelent, mely összegszerűségében meghatározható). Az Alkotmánybíróság megfogalmazása szerint „a nem vagyoni károk vagyoni mércével mérhetetlenek, így a polgári jogi védelem módja – a kártérítés – a sérelemhez képest valójában inadequat.” (34/1992. (IV. 1) AB határozat. A jogintézmény ellentmondásait Dr. Lábady Tamás szavai találóan tükrözik: „ … a bíróra hárul annak becslése, ami becsülhetetlen, és annak jóvátétele, mai helyrehozhatatlan” (Dr. Lábady Tamás: A nem vagyoni kártérítés újabb bírói gyakorlata. ELTE Jogi Továbbképző Intézet. Budapest, 1992.5.)
Az egészséges élethez, a testi épséghez való személyiségi jogot a Ptk. nevesítve tartalmazza. A bírói gyakorlat ezen túl számos, a törvényben nem nevesített személyiségi jogot is kidolgozott. Ilyen a teljes családban élés joga, vagy az a jog, hogy valaki a „család védett jogintézményének egészséges tagja lehessen”. A Legfelsőbb Bíróság egy súlyosan agykárosodott gyermek születésével kapcsolatban a szülők személyiségi jogainak sérelmét a következőképpen fogalmazta meg: „ A károkozással az az alapvető személyiségi joga sérül az I. rendű felperesnek, hogy egészséges gyermeket nevelhessen fel, akivel családi életet élhet, és a kialakult miatt nem számíthat gyermeke majdani támogatására sem” (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 22.306/1995).
Mivel a személyiségi jogsértés okozta hátrány pénzben nem fejezhető ki, a nem vagyoni kártérítés, mint kompenzálásként fizetendő másnemű előny összegszerűségének meghatározásához objektív mérce nem áll rendelkezésre. E tekintetben a bíróságoknak tág a mérlegelési lehetősége.
Különösen nehéz a nem vagyoni kárpótlás összegét megállapítani, amikor a károsult gyermekkorú, így életpályája, beleértve a károkozás előidézte hátrányt előre nem látható.
Tekintettel arra, hogy a személyiségi jogsértés sok esetben súlyos egészségkárosodás elszenvedését jelenti, gyakran előfordul, hogy a károsult meghal, mielőtt jogerős ítélet születne. Ebben az esetben a nem vagyoni kárpótlás kompenzációs funkciója elvész. A jogutódlás lehetőségének megítélése emiatt a bíró gyakorlatban korábban nem volt egységes, hiszen a 16. számú irányelv szerint a nem vagyoni kártérítéshez való jog jellegére tekintettel személyes természetű, az a károsult személyéhez tapad, az örökösöket kompenzálandó sérelem nem érte. A Legfelsőbb Bíróság szerint azonban: „ … A nem vagyoni kár megtérítésének követelése egy olyan sajátos, személyhez fűződő jog, amely kizárólag a károsult által gyakorolható. Ezért ennek érvényesítése iránt kizárólag ő élhet keresettel. Ennek eredményessége esetén azonban olyan jogkövetkezmények levonására kerül sor, amely az őt ért hátrányokat pénzzel reparálja, a kapott összeg vagyonát gyarapítja, és adott esetben a hagyatékához tartozik. Emiatt nincs akadálya annak, hogy a jogról való rendelkezés, azaz a kereset benyújtását követően elhalt jogosult helyébe a perbe annak jogutódai lépjenek … „ (BH 1996.639.)
A nem vagyoni kártérítés kompenzációs funkciója hasonlóképpen megkérdőjeleződik abban az esetben is, amennyiben a beteg tartósan ill. véglegesen olyan állapotba kerül, hogy nem képes érzékelni a körülötte lévő világot (rendszerint agykárosodás következtében), így a vagyoni kompenzáció nyújtotta másnemű előnyöket sem tudja élvezni. A bírói gyakorlat szerint ezen körülmény nem alapozhatja meg a kereset elutasítását, mivel az igény alaposságát nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a károsult a kárpótlásból mit fog fel. Ezekben az ügyekben a bíróságok a kártérítés elégtételadás funkcióját helyezik előtérbe, szemben a reparációs funkcióval, mely ilyenkor valójában nem is érvényesülhet.
A jogképes személynek a nem vagyoni kárpótlás iránti jogai csorbítatlanul fennállnak akkor is, ha a belátási képessége állandó jelleggel és teljesen hiányzik. … A nem vagyoni kárpótlás sajátos jellege éppen abban áll, hogy az elégtétel szükségképpen nagyobb szerephez jut az eredeti értelemben nem is érvényesülhető reparációval szemben. A jogképes személy nem fosztható meg az őt jogszerűen megillető kártérítéstől, kárpótlástól azon az alapon, hogy azt önmaga nem képes felhasználni. (BH 1990.15.)
A közeli hozzátartozók elvesztésének megítélése ellentmondásos. Ha a károsult a károkozás következtében súlyos, maradandó egészségkárosodást szenved, melynek következtében élethossziglan ápolásra, személyes gondoskodásra szorul, hozzátartozói viszonylag nagy összegű kártérítésre számíthatnak. Ha a felróható kötelezettségszegés súlyosabb következménnyel, a beteg halálával végződik – pl. azáltal, hogy a vétkesség nagyobb fokú – a kártérítési összeg jelentősen alacsonyabb lehet. A bírói gyakorlat szerint a hozzátartozó elvesztésével a teljes családban élés joga, mint külön nem nevesített személyiségi jog sérül, és ha ez az életminőség korlátozásával is jár, akkor ez már önmagában megalapozza a hozzátartozók meghatározott körének (szülő, gyermek, testvér, házastárs) nem vagyoni kártérítési igényét. „Az állandó bírói gyakorlat a hozzátartozó jogellenes magatartás miatt bekövetkezett halálát az életben maradt hozzátartozók nem vagyoni kárának tekinti akkor, ha a jogosultak a hozzátartozó halála miatt elestek mindazoktól az előnyöktől, amelyeket a családban való élet, a házasság, a családban való nevelés jelent. Ezek ugyanis a személyiség kiteljesedésének olyan színterei, amelyek hiánya feltétlenül hátrányt jelent, a személy életkörülményeit és életminőségét csökkenti. (Baranya Megyei Bíróság 2. Pf. 20.602/2000/3.) Ezen felül természetesen, amennyiben a haláleset következtében fellépő gyászreakció a betegségszintet eléri (elhúzódó, patológiás gyászreakció, depresszió stb.), akkor az egészséghez való jog is sérül, s azt a teljes családban élés jogának sérelemével együttesen kell értékelni. A teljes családban élés jogának a sérelme, ill. az ez által okozott hátrány értékelése megoldás nyújt olyan esetekre is, mikor a károsultnál – életkoránál fogva – kóros gyászreakció nem alakulhat ki (csecsemő veszti el a szüleit). Ugyanakkor – az ítélkezési gyakorlat szerint – a bármely személyiségi jog megsértése önmagában (automatikusan) nem alapozza meg a kárfelelősséget. Ehhez többlettényállási elem, mégpedig a jogsértés által okozott hátrány szükséges, melynek mintegy pénzbeli kompenzációját jelenti a nem vagyoni kártérítés (vannak persze olyan tényállások, ahol a személyiségi jogsértés bekövetkezte okán evidens a hátrány)
A nem vagyoni kártérítéssel összefüggően a 34/1992. (VI.1.) AB határozatot követően megmutatkozó jogalkalmazói különbségek vizsgálata, következtetések levonása, a megye ítélkezési gyakorlatának egységesítése és az országos gyakorlattal való koherencia megteremtése volt a Baranya Megyei Bíróság Polgári és Közigazgatási Kollégiumának a tárgyban kialakított véleményének a megfogalmazásakor a célja:
- számú vélemény: A nem vagyoni kártérítés megítélésének szükségképpeni, elengedhetetlen – de nem egyedüli – feltétele valamely személyhez fűződő jog megsértésének a megállapítása. Ha a személyhez fűződő jogsértés nem állapítható meg, a keresetet – jogalap hiányában – el kell utasítani. A személyiségi jogsértés azonban nem váltja ki feltétlenül a szankció alkalmazását, ahhoz többlettényállás szükséges.
- számú vélemény: A nem vagyoni kártérítésben marasztaló ítéletek indokolásában a bíróságnak fel kell hívnia a konkrét személyhez fűződő jogsértést, mint a marasztalás jogalapját. A Ptk.-ban nem nevesített személyhez fűződő jogsértés esetén felhívható az Alkotmány adott rendelkezése is, mert az alkotmányos alapjogok a polgári jogban személyhez fűződő jogokká transzformálódnak. Ha az adott tényállásra konkrét, nevesített alanyi jogok egyike sem alkalmazható, a személy autonómiájának védelmére megnevezhetők az általános személyiségi jog különféle aspektusai, így a személyiség szabad kibontakozásához való jog, az önrendelkezés szabadságéhoz való jog, az általános cselekvési szabadság, vagy a magánszférához való jog.
A teljes és egészséges családban éléshez való jogosultság alkotmányos alapjogként is elismert személyhez fűződő jog, amelynek megsértése valamely hozzátartozó halála vagy megrokkanása folytán alapul szolgálhat nem vagyoni kártérítés megítélésére.
III. számú vélemény: A nem vagyoni kártérítés egyik funkciója a kompenzáció. A kompenzáció személyi sérelem, hátrány hozzávetőleges kiegyensúlyozása pénzbeli szolgáltatás nyújtásával. A kompenzáció a tönkretett életlehetőségeket helyettesítő, kiegyensúlyozó, az elvesztett helyett másnemű előnyt nyújtó funkciókat tölt be. A jogintézménynek ez a jellemzője azonban kizárólag csak akkor töltheti be a célját, ha a jogellenes magatartás következtében keletkeznek olyan hátrányok, amelyek kiegyenlítése – elvileg egyenértékű lehetőségek biztosítása révén – pénzbeli kártérítéssel megalapozható. Ezeknek a hátrányoknak nem kell szükségképpen elérni az élet, társadalmi életben való részvétel elnehezülésének a mértékét. A hátránynak az a minimuma, amely kompenzálható mértéket eléri, egyedi tényállás függvénye, általános ismérvekkel nem határozható meg.