Kórházi fertőzésről akkor van szó, ha a fertőzés a kórházi felvételt, vagy az beavatkozást követő 48. órában vagy azt követően alakul ki.
Kórházi fertőzés forrása lehet:
- Az egészségügyi személyzet az egyik betegtől szerzett és hordozott kórokozót átadhatja a másik betegnek, másrészről ők maguk is lehetnek hordozók;
- Az orvosi eszközök számtalan kórokozó átvitelében játszhatnak szerepet, különösen, ha a fertőtlenítés nem volt megfelelő;
- Egyéb tárgyak felszínének (fal, pad stb.) érintése többnyire veszélytelen, azonban egyes kórokozók életképesek maradhatnak ezen tárgyakon is száraz környezetben, így azok érintésével a szervezetbe kerülhetnek;
- Pangó vizes környezetben (zuhanyzsák, lélegeztető rendszerek stb.) számos kórokozó elszaporodhat, melyek a működés közben keletkezett vizes permettel juthatnak a kórokozók a légutakba;
- Szellőző berendezésben, légkondicionálóban elszaporodó egyes kórokozók súlyos betegségek forrásai lehet, ide tartozik pl. az un. „légiósbetegség” kórokozója.
Az átvitel leggyakrabban közvetlen érintéssel (beteg- ill. kórházi dolgozók keze) történik, kézmosás, kesztyű viselése előzheti meg, gyakori a cseppfertőzés is (köhögés, tüsszentés). Sokszor a kórokozók szájon át kerülnek a szervezetben, s a széklettel ürülnek. Az egészségügyi dolgozók keze ez esetben is szerepet játszik, a kézről átkerülhetnek a kórokozók sebekre, katéterekre stb.
A szepszis (“vérmérgezés”) napjainkban is súlyos, életveszélyes megbetegedés. Orvos-szakmai evidencia, hogy a szepszis idejében történő felismerése számottevően befolyásolja a túlélést. Alapvető feladat a halálozás csökkentése érdekében a minél korábbi felismerés, a megfelelő antibiotikum kezelés, a szepszis forrásának megszüntetése, és az intenzív terápia. Előzőek bármelyikének hiánya vagy késedelme orvosi műhiba, megalapozhatja a kórház felelősségét.
A kórházi fertőzések orvosi műhibaperes bírósági megítélése a felperesek (betegek, hozzátartozók, károsultak) számára kedvező. Amennyiben a kórházi tartózkodás idején (ill. a felvételt követő 48 órán túl – lsd. fentebb) jelentkeztek a fertőzés (ill. szepszis /vérmérgezés”/) tünetei, ill. következett be a beteg halála, a bíróság vélelmezi, hogy kórházi fertőzésről van szó, és annak kialakulásában a kórházat felróható mulasztás terheli, azaz a kórház felelős az ebből fakadó károkért, sérelmekért. A perben ilyenkor alperesnek (kórháznak) kell bizonyítania, hogy mindenben az elvárható gondossággal járt el, és ennek ellenére következett be a fertőzés. Mivel egy kórházi fertőzés számtalan, sokszor utólag nem vagy csak nagyon nehezen rekonstruálható okból következhet be (pl. kellő gyakoriságú kézmosás hiánya az ápolók részéről, nem megfelelően steril körülmények sebészeti beavatkozások, sebkezelés során intravénás kanülök nem kellő időben történő cseréje, eltávolítása stb.), ezért különös jelentősége van annak, hogy a bizonyítatlanság melyik fél számára kedvező. Fentiek szerint ha a nem sikerül alperesnek bizonyítania, hogy milyen okból következett be a fertőzés, ill. annak kialakulásában felróható mulasztás nem terheli, akkor felelős a beteg és a hozzátartozók ebből fakadó káraiért, sérelmeiért.
A kórháznak a fertőzés miatt indított orvosi műhiba perben bizonyítania kell, hogy
- a fertőzés elkerülése, megelőzése érdekében minden elvárható intézkedést megtett;
- a fertőzés kellő időben ismerte fel (diagnosztikus vizsgálatok elvégzése);
- a fertőzést szakszerűen kezelte;
- előzetesen teljes körűen tájékoztatta a beteget a lehetséges fertőzésről, ill. annak lehetséges következményeiről.
Belgyógyász orvosi tevékenységem során 3 évet dolgoztam antibiotikum terápiával, infektológiával foglalkozó osztályon, ahol e területen specális ismeretekre és gyakorlatra tettem szert, a szakma legkiválóbbjaitól tanulhattam.
Ha kórházi fertőzést szenvedett el, abból fakadó egészségkárosodás vagy egyéb sérelme következett be, vagy hozzátartozója kórházi fertőzés (esetleges szepszis / vérmérgezés/ miatt hunyt el, a feltételezett orvosi műhiba esetén keresse fel irodánkat !