ORVOSI MŰHIBAPER TÁJÉKOZTATÓ

Dr. med. et jur. Petrássy Miklós ügyvéd, belgyógyász szakorvos, biztosítási szakjogász

Az orvosi műhiba ügyek mikénti eldőlése alapvetően a sérelmezett egészségügyi ellátás orvosszakértői megítélésétől függ – következésképpen a kimenetel előzetes mérlegelése is elsődlegesen orvosi szakkérdés. Az előzetes orvos-szakmai vizsgálat nélkül megindított per jelentős (anyagi) kockázatot hordoz. “Magán” orvosszakértő felkérése véleményezésre viszont komoly költséggel jár.

A tanácsért hozzám fordulók ügyeit orvos-szakmai szempontból is értékelem, s csak abban az esetben vállalom el a műhibaperes  képviseletet, amennyiben a perbeli sikerre orvosi- és jogi szempontból egyaránt jó esélyt látok.

Feltételezett orvosi műhiba esetén többféle eljárás indítható. Legismertebb az egészségügyi szolgáltató ellen kártérítés iránti polgári peres eljárás, ill. a büntetőeljárás. Ezeken túl számos egyéb út áll rendelkezésre: panaszt lehet tenni például magánál az adott egészségügyi szolgáltatónál, fenntartójánál, az ÁNTSZ-nél stb.

A kártérítés iránt indított polgári peres eljáráson túli egyéb lehetőségek közös jellemzője, hogy a sérelmet szenvedett beteg vagy hozzátartozója „csupán” erkölcsi elégtételt kaphat (mely persze szintén igen fontos), de pénzbeli kompenzáció – azaz kártérítés – nem történik. További hátrány, hogy a kimenetel sok esetben eleve megjósolhatóan kedvezőtlen, továbbá a „panaszosnak” jóval kevésbé van ráhatása az eljárás folyamatára, mint a polgári perben.

Ezen eljárások bizonyos speciális esetekben lehetnek ajánlható alternatívák, vagy kiegészítő utak, legtöbb esetben azonban az elérni kíván cél(ok)nak leginkább a polgári peres eljárás felel meg. Jelen tájékoztató ezért a polgári peres eljárással foglalkozik.

A kártérítési pert az egészségügyi szolgáltató (kórház, rendelőintézet stb.) ellen kell megindítani. Az eljárás első lépésében a bíróság azt vizsgálja, hogy felelősnek tekinthető-e az intézmény a bekövetkezett kárért (azaz fennáll-e a kereset jogalapja), igenlő válasz esetén a kártérítés összegére nézve folyik tovább a per. Az intézménynek kell bizonyítania, hogy a kezelés során az adott helyzetben általában elvárható módon járt el. Az általában elvárható gondos ellátás mikéntjét az orvosszakma írott és íratlan szabályai határozzák meg, melyek összevetése a tényleges ellátással a perben kirendelt orvosszakértő feladata. Ha megállapíttatik az orvosi „mulasztás”, ez önmagában még nem elegendő, szükséges a mulasztás és a kár közötti okozati összefüggés bizonyítása is. Ezen okozati összefüggésnek távolról sem nem kell a teljes bizonyosságot és a kizárólagosságot elérnie, sokszor elegendő annak igazolása, miszerint az orvosi mulasztás csökkentette a beteg gyógyulásának, túlélésének az esélyét – azaz az orvosi mulasztásnak szerepe van a bekövetkezett egészségkárosodásban esetleg halálban.

A kártérítés alapvető feltétele a kár bekövetkezte. A vagyoni károk köre igen széles lehet. Ide tartozik a károsult vagyonában bekövetkezett értékcsökkenés, mindazon indokolt többletkiadás, mely a károsodással kapcsolatban merült fel, továbbá az elmaradt „haszon”, azaz azon érték, amivel a károsult vagyona, jövedelme akkor gyarapodott volna, ha nem kényszerül elszenvedni a károsodást. (pl.: gyógyszerköltség, ápolási költség, károsult keresetkiesése stb.) Érvényesíthető továbbá az un. „nem vagyoni kár”, mely a személyiséget ért sérelem következtében kialakult hátrány kompenzálására szolgál, s legtöbbször jóval nagyobb összeget tesz ki, mint a fentebb említett vagyoni kártérítés. Személyiségi sérelmet jelent pl. az élet, testi épség, egészség, a  teljes ill. a teljes értékű családban élés lehetőségének elvesztése. Az un. „nem vagyoni károk” kompenzálására megítélhető kártérítési összegre nézve nincs objektív mérce, az meglehetősen tág határok között a bíróságok mérlegelési körébe tartozik.

Az ügy előzetes orvosi megítéléséhez alapvetően szükséges a vonatkozó egészségügyi dokumentáció rendelkezésre állása.

A beteg jogosult az egészségügyi dokumentációjáról – költségtérítés mellett – az egészségügyi szolgáltatótól másolatot kapni.  A beteg halála esetén törvényes képviselője, közeli hozzátartozója, valamint örököse írásos kérelem alapján szintén jogosult mindazon egészségügyi dokumentumokról másolatot kapni, melyek a halál okával összefüggő vagy összefüggésbe hozható, továbbá a halál bekövetkezését megelőző gyógykezeléssel kapcsolatosak.

Az ügyfél ezen dokumentációkat saját maga is beszerezheti, de az ügyvédnek erre nézve is megbízást adhat. Amennyiben a teljes dokumentáció nem is áll rendelkezésre, akkor is javasolt az első ügyvédi konzultációra a rendelkezésre álló valamennyi orvosi/egészségügyi dokumentumot (zárójelentések, ambuláns vizsgálati leletek stb.) ill. ha már valamilyen kapcsolódó eljárás (pl. büntetőügy, ÁNTSZ vagy korábban felügyeleti eljárás) volt vagy van folyamatban, annak a meglévő dokumentumait is elhozni.

Amennyiben az ügy tárgya olyan, hogy belgyógyász szakorvosi, ill. általános orvosi ismeretek alapján megítélhetőaz eljáró ügyvéd szóbeli, vagy – igény szerint – írásbeli véleményt és tanácsot ad. A döntést a kártérítési igény érvényesítéséről természetesen minden esetben kizárólag az ügyfél hozza meg. Amennyiben az orvosi szakvélemény alapján a siker ésszerűen nem várható, az ügyvéd a képviseletet nem vállalja.

Fontos, hogy az előzetes orvosi szakvélemény kialakítása az ügyfél tényelőadása és az orvosi dokumentumok alapján történik. A perben utóbbin túl további bizonyítékok – pl. tanúvallomások – beszerzése történik, melyek az orvosszakmai megítélést is módosíthatják.

Amennyiben az ügy általános orvosi, ill. belgyógyász szakorvosi ismeretek alapján nem ítélhető meg, az esélyek felmérésére, ill. a kereset jogalapjának alátámasztására az ügyfélnek célszerű felkérnie megfelelő szakismerettel bíró igazságügyi orvosszakértőt vélemény elkészítésére. Ennek lebonyolításában az ügyvéd segítséget ad, de a szakértővel az ügyfél kerül szerződéses viszonyba, s különösen a költségekben való megállapodásba és annak teljesítésébe az ügyvéd nem folyik bele. Amennyiben a szakvélemény végkövetkeztetése nem támasztja alá az ügyfél igényét (annak jogalapját), az ügyvéd a képviseletet nem vállalja.

Ha az ügyfél az előzőek szerinti szakvélemény beszerzését nem vállalja (pl. annak költségvonzata miatt), abban az esetben az eljáró ügyvéd a kereset benyújtja, de az ügyfélnek az előzetes szakvélemény hiányából fakadó fokozott bizonytalanságot és kockázatot tudomásul kell vennie és vállalnia kell.

Hangsúlyozandó, hogy az ügyfél felkérésére készült „magánszakvélemény” nem csupán az esélyek előzetes felmérésére alkalmas, hanem adott esetben, mint okirati bizonyíték használható fel a perben. Perjogilag szakértői véleménynek („szakvéleménynek”) kizárólag a bíróság által kirendelt szakértő véleménye tekinthető. Amennyiben az ügyfél felkérésre készült „magánszakvélemény” az objektív tényfeltárás igényével készült és bizonyítási célt szolgál, a bíróság okirati bizonyítékként értékelheti.
Végeredményben a kereset benyújtása előzetes konzultáció, jogi (és lehetőség szerint orvosi) vélemény kialakítását követően történik, de az ügyvéd a per sikerét nem garantálhatja. Az ügyvéd a gondos ügyellátásra vállal kötelezettséget, tevékenysége nem eredménykötelem.

A kereset benyújtását megelőzően az ügyfél kérése esetén megkísérelhető a peren kívüli egyezség létrehozása.

Kártérítési per a károsodás bekövetkeztétől (és nem a károkozás időpontjától) számított öt évig kezdeményezhető (meghatározott esetekben az elévülés megszakad, ilyenkor az elévülési idő újra kezdődik). Ha a károsultnak valamely elfogadható okból nincs tudomása a károsodásról, és az öt év már eltelt vagy abból egy évnél kevesebb van hátra, akkor a károsodásról való tudomásszerzésétől számított egy éven belül még megindítható a peres eljárás.