(A régi Ptk. hatálya alatti ügyek esetén)
A kártérítési felelősség elsődleges funkciója a károsult kompenzációja: azaz a károsultat olyan helyzetbe kell hozni, mintha a károkozás nem következett volna be (reparáció). Az egészségügyben előforduló károkozások esetén ez rendszerint nem lehetséges, hiszen a „kár” leggyakrabban és túlnyomórészt nem vagyoni (az egészség maradandó elvesztése), melyet ténylegesen reparálni nem, csak más nemű előnnyel kompenzálni lehet. A kártérítés az okozott kárral (ill. hátránnyal) arányos és a teljes kártérítés elvéből következően független a felróhatóság mértékétől – enyhe gondatlanság is eredményezhet nagy összegű „kárt” (jelentős hátrányt) és ennek megfelelő kártérítést.
A kártérítési felelősség visszatartó (prevenciós) hatást is gyakorol. Az egészségügyi szolgáltatók által kifizetett kártérítések a működési költségekhez adódnak hozzá, mely a gyógyító tevékenységtől vonja el a forrásokat. Ugyanakkor nem csupán a munkáltatói felelősség szabályai szerint ténylegesen anyagilag helyt álló gyógyintézmény, hanem az orvosok „félelme” is kártérítési perekben való „érintettségtől” jelentős visszatartó erő. A rendszerint hosszú évekig folyó perek során az orvos környezetében, munkahelyén, esetlegesen betegei körében elterjed vélekedés, miszerint az orvos műhibát követett el, az egészségügyi működés során indokolt és szükséges „tekintély” elvesztést ill. jelentős csorbulását eredményezheti. Itt természetesen nem a betegek felé esetlegesen (helytelenül) megnyilvánuló, patriarchális tekintély csorbulásáról van szó, hanem a felelős, határozott és gyors orvosi döntés végrehajtásához és végrehajtatásához feltétlenül szükséges tekintély megrendüléséről. A prevenciós funkciót gyengíti azonban, hogy a kártérítés mértéke a vétkesség mértékétől független. Gyengíti továbbá a prevenciós hatást a felelősségbiztosítás léte is, különösen azon helyzetben, hogy a felelősségbiztosítás meglétét az egészségügyi szolgáltatások esetén jogszabály írja elő, az a működési engedély feltétele (Eü.tv. 108.§). Igaz az is azonban, hogy a biztosítók a helytállásuk mértékét (összegszerűségét) az egészségügyi szektorban jelentősen korlátozzák, továbbá rendszerint számos „érzékeny” területen szabadulnak a helytállási kötelezettség alól: pl. a megfelelő tájékoztatás elmaradására alapozott kártérítések esetén.
A kártérítésnek lehet elégtétel adási funkciója is. Ez leginkább azokban az esetekben domborodik ki, ahol a károsult az elszenvedett személyiségi jogi sérelem okozta következmények okán (pl. kómába kerül) nem képes „élvezni” a bekövetkezett hátrány ellensúlyozására nyújtott vagyoni előnyöket.
A kártérítés büntető funkciója a polgári jogtól idegen. Kétségtelen azonban az, hogy a hatályos Ptk. alapján a bíróságok kiszabhatnak anyagi jogi bírságot, ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával (Ptk. 84.§ (2) bekezdés). Ezen „lehetőséggel” azonban a bíróságok igen ritkán élnek.