Munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót a szervezett munkavégzés során vagy azzal összefüggésben éri, annak helyétől és időpontjától és a munkavállaló (sérült) közrehatásának mértékétől függetlenül.
A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékben felel. Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő.
„Munkaviszonnyal összefüggés”:
A munkáltató nem csupán a szorosan a munkavégzéssel kapcsolatos tevékenység során okozott kárért tartozik helytállással, hanem minden olyan káreseményért, mely a munkaviszony létrejöttével, teljesítésével vagy megszűnésével összefüggésben vagy arra tekintettel érik a munkavállalót. Ide tartoznak a munkavégzéshez szükséges előkészítő (munka előtti) tevékenységgel ill. a munkavégzés befejezésével kapcsolatos károk, valamint a munkavégzéstől el nem választható személyes szükségletekkel összefüggő (étkezés, átöltözés, tisztálkodás) tevékenység során elszenvedett káresetek is.
Ha a munkavállalót munkába vagy munkából történő utazása alkalmával éri baleset, az ebből eredő károkért csak akkor felel a munkáltató, ha a szállítás a munkáltató által üzemeltetett járművel való közlekedés során következik be. Egyéb esetben a baleset, a társadalombiztosítási jogszabályok szerinti „úti üzemi balesetnek” minősül.
A „munkaviszonnyal összefüggés” feltételezi azt is, hogy munkaviszonynak kell fennállnia. Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony (pl. megbízási szerződés) esetén ezen felelősségi alakzat nem alkalmazható.
„vétkességre tekintet nélkül felelősség”:
A munkáltatónak a felelőssége vétkesség nélküli felelősség, azaz nincs jelentősége annak, hogy a kár okozása a munkáltatónak felróható-e. A munkáltatónak ezért a kárt akkor is meg kell térítenie, ha annak bekövetkeztében vétkesség nem terheli.
„munkáltató mentesülése”
A szigorú, vétkességre tekintet nélküli (objektív) felelősség alól a munkáltató csak két esetben mentesül: vagy azt kell bizonyítania, hogy a kárt működési körén kívül eső, elháríthatatlan ok idézte elő, vagy azt, hogy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta.
„működési körön kívüli ok”
Abban a kérdésben, hogy a károsodást előidéző ok mikor esik a munkáltató működési körén kívül, általános – minden esetre kiterjedő – eligazítást nem lehet adni, de a jellemzően előforduló okokat a törvény kifejezetten is megjelöli. Általában a munkáltató működési köréhez tartoznak a feladatai ellátása során kifejtett tevékenységgel összefüggő személyi magatartásokból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából, működéséből eredő okok. Személyi magatartáson mindazon személyeknek a magatartását is érteni kell, akiknek jelenlétét a munkáltató lehetővé tette (saját és más munkáltató munkavállalói, hatósági kiküldöttek, üzletfelek, látogatók stb.).
„elháríthatatlanság”
Elháríthatatlan az olyan behatás, amelyet a technika, a műszaki lehetűségek objektíve adott szintje mellett a rendelkezésre álló idő alatt nem lehet megakadályozni.
„teljes kárért való felelősség”
A munkavállaló teljes vagyoni és nem vagyoni kárának megtérítésére tarthat igényt. A munkáltató a munkavállalónak elmaradt jövedelmét, dologi kárát (pl. ruhakár), a sérelemmel, illetve ennek elhárításával összefüggésben felmerült indokolt költségeit (pl. ápolás, gyógyszerek költsége) köteles megtéríteni. A személyhez fűződő jogai megsértése esetén (pl. ha a testi épsége, egészsége károsodik) a munkavállalót az őt ért nem vagyoni sérelemért sérelemdíj illeti meg.
A munkáltató köteles megtéríteni a munkavállaló közeli hozzátartozójának a károkozással összefüggésben felmerült kárait, indokolt költségeit is. Ha a károkozással összefüggésben a munkavállaló meghal, eltartott hozzátartozója az előzőekben foglaltakon túlmenően olyan összegű tartást pótló kártérítést is igényelhet, amely szükségletének – a tényleges, illetőleg az elvárhatóan elérhető munkabérét, jövedelmét is figyelembe véve – a sérelem előtti színvonalon való kielégítését biztosítja.
A kártérítés összegének megállapításakor a társadalombiztosítási szolgáltatásokat figyelembe kell venni.
„elévülés”
A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. Ha a sérelemmel (balesettel) összefüggésben több és egymástól eltérő időpontban esedékes újabb elkülönülő kárigény származik (pl. átlagkereset és a táppénz, ill. az átlagkereset és a rokkantsági nyugdíj különbözete), ezek elévülési idejét egymástól függetlenül, az egyes igények esedékessé válásától kezdődően, külön-külön kell számítani („szakaszos elévülés”). Járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a munkáltató elmulasztotta a munkavállalót felhívni a kárigénye előterjesztésére.
„Üzemi baleset”
Átfedésekkel, de mégis a munkabalesettől különböző jelentéssel bír az üzemi baleset. Az üzemi baleset társadalombiztosítási fogalom. Üzemi baleset az a baleset, amely a biztosítottat a foglalkozása körében végzett munka közben vagy azzal összefüggésben éri. Üzeminek minősül az a baleset is, amelyet a biztosított munkába vagy onnan lakására (szállására) menet közben szenved el (úti baleset). Foglalkozási betegség az a betegség, amely a biztosított foglalkozásának a különös veszélye folytán keletkezett. Üzemi baleset vagy foglalkozási betegség esetén különböző társadalombiztosítási szolgáltatások járhatnak (pl. baleseti táppénz, baleseti járadék, baleseti rokkantsági nyugdíj stb.).
A törvény szerint a munkáltató köteles a károkozásról való tudomásszerzést követő 15 napon belül a munkavállalót – halála esetén a hozzátartozóját – felhívni a kárigénye előterjesztésére.
A munkavállalót a bejelentett kárigényének elbírálásáról a munkáltató írásban, megfelelő indoklás kifejtésével, a bejelentéstől számított 15 napon köteles tájékoztatni.
Amennyiben a munkáltató a munkavállaló kártérítésre vonatkozó előterjesztésének elbírálásáról nem
nyilatkozik, illetve nem fizeti meg az igényelt kártérítést, vagy nem teljeskörűen vagy nem az igény szerinti mértékben, akkor a munkavállaló igényét munkaügyi bíróság előtt érvényesítheti.