DIAGNOSZTIKUS TÉVEDÉS

A kialakult bírói gyakorlat szerint a diagnózis felállítása során elkövetett tévedés, hiba önmagában nem alapozza meg a kártérítési felelősséget, csak abban az esetben, ha a diagnózis felállítása során az orvos nem úgy járt el, ahogy az a bíróság által alkalmazott gondossági mérce szerint elvárható. A diagnosztikus tévedés esetében a bíróságnak elsősorban a diagnózis felállításához vezető folyamatot kell vizsgálnia, a tévedés megtörténte önmagában nem teszi felróhatóvá az orvos eljárását. „az adott esetben az I. r alperes felelősségét önmagában nem a diagnosztikus tévedése alapozza meg, hanem azok a mulasztások, amelyek a megalapozott döntéshozatal (választás) feltételeit nem teremtették meg.” (Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 26.023/2000).

A helyes diagnózis felismerése utólag visszatekintve lényegesen könnyebbnek tűnhet, mint a beteg kezelésekor. Adott esetben igen szűk lehet a mezsgye, mely a felróható diagnosztikus tévedést elválasztja a nem felróható tévedéstől.

A kórház felelősségét tehát nem önmagában a diagnosztikus tévedése alapozza meg, hanem azok a mulasztások, amelyek a megalapozott döntéshozatal (választás) feltételeit nem teremtették meg. A kórház tevékenysége, illetőleg mulasztása annak folytán lehet felróható, hogy orvosa nem végezte el az adott helyzetben szükséges minden vizsgálatot, s az ezáltal bekövetkezett ismerethiányai miatt eleve nem került megalapozott döntési helyzetbe.

Fentiek ellentéte azonban álláspontom szerint nem helytálló. Azaz amennyiben az orvos a helyes kórisme felállításához szükséges valamennyi vizsgálatot elvégezte (azaz megalapozott döntési helyzetbe került), az még nem jelenti azt, hogy az esetleges téves döntése bizonyosan nem felróható. Ugyanis egy orvostól/szakorvostól bizonyos szintű tudás, differenciáldiagnosztikai ismeret elvárható. Például ha egy beteg mellkasi fájdalmának differenciáldiagnosztikája során az orvos ugyan elvégzi valamennyi szükséges vizsgálatot, de nem ismerti fel a szívizominfarktus nyilvánvaló jelet, tévedése felróható, azért felelős. Önmagában nem elégséges a mentesüléséhez, hogy minden szóba jöhető vizsgálatot elvégzett, hiszen a vizsgálatok kiértékelésekor alapvető orvosi ismeretek hiánya igazolódott.